KAZINCZY, FÉNYBEN
Weimar fényei
Goethe született előbb, 1794-ben. Kazinczy tíz évvel fiatalabb. Mind a ketten hosszan, sokat éltek – Goethe nyolcvanhárom évet, Kazinczy hetvenkettőt. Megélték az ancien régime-et, a táblabíróvilágot, a francia forradalmat, Napóleont, a reakcióba süllyedt Európát, az irodalom síkján a klasszicista ízlés, majd a romantika nagy hullámait.
Ki jellemezhetné szebben, érzékletesebben a fiatal Goethét, mint ő maga: „Mint valami szánutazás, úgy múlik sebesen, csilingelve, parádézva az életem” – írja egyik levelében már Weimarból, a hercegi udvarból. A zabolátlan frankfurti polgárfiú hamarosan a Titkos Tanács tagja, miniszter.
Kazinczyt a Himnusz költője, Kölcsey állítja elénk ilyen fontos mondattal, de már csak halála után, az Akadémia közgyűlésén, emlékbeszédéb
