Közbül persze a pénz is mindig a konfliktust jelentette szótárukban. Leleplező és torkot szorító Ady sóhaja egyik levelében: „Bajt okozott nem is a te pénzességed, de az én krajcártalanságom, mely kivált akkoriban volt a legnagyobb, amikor legtöbb jusst éreztem a gőghöz. Hidd el, hogy nagyon sokszor nagyon-nagyon szerettem volna, ha – neked sincs pénzed. Olyankor, amikor nagyon vágytam ragaszkodásom kimutatására, de gyáva voltam… Sokszor rántottam vissza magamat, sokszor kerültem hamis helyzetekbe álbüszkeségem és kicsinyes gyávaságom miatt. De nem voltam akkor sem egészen tehetségtelen állat, még a barátság terén sem.”
A keserves, bordákat roppantó dráma egy másik, későbbi levélben bontakozik ki teljesen. A maria-grüni „gyalázatos presztízses élet” (1913) s rövid gyógyulása után írja Ady
