És ez az ötödik szereplő, Földessy Gyula, azért is sürgeti cselekvésre Hatvanyt, tanúvallomásra a hagyatéki pörben, mert érzékeli a fülledt és fojtó atmoszférát – Ady Lőrincné már évekkel előbb elsírta magát Lajos fiának írt levelében: „Amit az utóbbi levelemben írtam, azt meg is teszem. F. úrhoz igenis elmegyek. Tudja meg, hogy az Ady Endre édesanyjának olyan kabátja van, ami húsz évig volt a padláson, és szóval nélkülöz. Majd elmondatja azt velem a keserűség. Nem szégyenlem én, szégyelljék ők H.-val magukat… Lelkem, jó, imádott gyermekem nekem még ott sem fog nyugodni a rettentő igazságtalanságtól. Nem félnek az Istentől?”
Ekkor még azt hiszi: Hatvany Lajos megfeledkezett Ady szüleiről. Majd értesül a második levélről, Hatvany Lajos emberséges rendelkezéséről, melyről Csinszkának is van
