nyolcadik fejezetA szóban forgó hajó hatalmas, széles alsó fedélzettel, nagystílű belső térrel, bárral és grillel, meg egy tetőterasszal, ami csupa-csupa napfény. A csapat többi tagja helyet keres, ahová letehetik a táskáikat meg szerezhetnek valami harapnivalót, de mi, Ethannel egyenesen a bárpulthoz megyünk, aztán a poharunkkal együtt elindulunk felfelé a tetőteraszra. Biztosra veszem, hogy magányunk nem tart soká, de így is hihetetlenül jólesik ez a kis szünet, amíg nem kell rivaldafényben álló színésznek éreznem magamat.
Meleg van; leveszem magamról a kendőt, Ethan is ledobja az ingét, aztán ott vagyunk kettecskén, félmeztelenül a ragyogó napfényben, mély csendbe süppedve.
Mindenfelé nézünk, de egymásra nem. Hirtelen azt kívánom, bárcsak emberek vennének körül minket.
– Szép ez a ha
