Taksony örömmel szemlélte a fiát.
Néhány esztendőnek előtte jött a világra és életben maradott ő is, meg szülőanyja is. Szellő valósággal megszépült, bár a férfi annak látta korábban is. Mintha nem lenne olyan testes, mint korábban volt.
– Jer felém, kicsi Geyza!
Taksony leguggolt a gyerektől pár lépésre. Hiszen régóta jár, maholnap elválasztják az anyja kebelétől, többé nem csecsszopó, hanem gyermek, ki mind több étket kaphat. Geyza nem született nagynak, közepes termetű volt, miként a Turul nemzetség eddigi fiai. Kicsiként is már látszott, hogy akkora lészen, mint az apja, ki most ott guggolt tőle nem messze, és mozdulatokkal meg szavakkal hívta magához.
– Jer hát hozzám!
Geyza komoly képpel mérte fel a távolságot, és gondolkodott, mit tegyen. Szellő állott a kis ház mellett. Nyárid
