Fajsz úgy érezte, elnehezült az egész teste.
Talán valóban így volt, mert egy reggelen alig tudta mozdítani a tagjait, csak feküdt a jurtában, merthogy télnek ideje jött el. Nemrégen tértek haza a csapatok, ki a frankok, ki a németek földjéről, nagy zsákmányt hoztak.
Igaz, híreket is, amelyek nyugtalanítóak voltak. Jó lett volna megbeszélni mindent Taksonnyal, de az vagy tíz-egynéhány napja, még hótalan időben elment téli vadászatra. Azt beszélték, kik onnan jöttek komor, nyirkos őszidőben, hogy a Felvidéken, a Garam folyótól keletre igen megszaporodtak a farkasok. Az ordasok az ínséges idők beköszöntével mind szemtelenebbek lettek és már nem csak a falvakba merészkedtek be, háborgatva és megfélemlítve azok lakóit, bizony csapatosan támadták a téli szállások karámjait, cserényeit. Takson
