Mekkorát fordult velem a világ mindössze pár nap leforgása alatt…
Egy nő van a házamban.
A házamban, ahová soha nem vittem még haza senkit. Senkit sem tartottam eddig méltónak arra, hogy odavigyem. Hiszen a ház falai között lapulnak a titkaim, az életem apró kis foszlányai, melyek csak az enyémek. Azonban most megszegtem ezt a fontos szabályomat, amely nagyrészt azért van, hogy engem védjen. De mit tehettem volna? Dugtam volna be egy koszos, büdös állami kórházba? Sajnos volt szerencsém párszor megfordulni az úgynevezett „kórházban”, amely életmentésre hivatott. Általában egy jó verés után kerültem be, törött bordával és zúzódásokkal. Pár nap alatt kikezeltek, majd kidobtak. A végén már akármilyen szarul néztem ki, akármekkora fájdalmaim voltak, nem mentem a hentesekhez. Louis segített,
