– Igen – dünnyögi az orra alatt.
– Nagyszerű. Akkor, azt hiszem, befejeztük a beszélgetést, hacsak nincs más mondanivalója.
– Semmi újat nem tudok mondani. – Meghunyászkodik.
Tudja, most messzire ment. Elgondolkodom a továbbiakon vele kapcsolatban…
– Az útvonal továbbra is tiszta, uram – hangsúlyozza.
Elbasztad, Simons. Túl régóta szúrod a szemem. Még egy végzetes hiba, és a tested egy kibaszott hordóba kerül, mely a tenger fenekén végzi.
– Megbízható embereim vannak a határokon és az ellenőrzési pontokon. Ezért is kellett pár pluszember, de kézben tartom a dolgokat. Nem kell aggódnia.
– Nekem valóban nem kell! – válaszolok fölényes higgadtsággal. Felveszem a poharat, és iszom egy kortyot, Simons ugyanezt teszi. – Louis!
– Igen, uram?
– Kísérd el Mr. Simonst a lányokhoz!
– Igenis
