– Remélem, igazad lesz. – A szívem legmélyén tényleg remélem, érdeklem annyira Alexandert, hogy megkeressen. Bár a szeme teljesen másról árulkodott. Csalódott volt…
– Tudod, kicsim, van már pár év mögöttem. És az apád sem egyszerű eset, hiszen tudod. – Hangosan felnevet, mire apa lép be jókedvűen.
– Miért is nem vagyok egyszerű eset? A női népség megint a férfiakon köszörüli a nyelvét? – Leteszi a fekete bőr aktatáskáját a pult szélére.
Apa mindig is nagyon családcentrikus volt. Függetlenül attól, mennyire akaratos és céltudatos ember. De a család számára egy szent és sérthetetlen intézmény.
– Hiszen tudod, hogy megy ez, drágám. – Anya mosolyogva apára kacsint.
Apa mellénk lép, és ad anyának egy rövid csókot, majd felém fordul.
– Szia, kicsim! – Megpuszilja a homlokomat.
– Szia, apa
