Nem tudom, jó ötlet-e Serenát is magammal vinni. Viszont este olyan meggyőzően hatott rám, hogy nem tudtam ellentmondani neki. Vajon tényleg képes felkínálni nekem a szívét is? Valóban tudna szeretni egy olyan embert, mint én? De talán nem is ez a legfontosabb kérdés. Hanem az, hogy én képes vagyok-e őt beengedni az életembe. Már így is közelebb engedtem magamhoz, mint bárkit. A házamba vittem, felvettem jogásznak a céghez. Serena úgy szivárog be az életembe, akár egy fojtogató méreg, mely érintés útján terjed.
És talán ez a méreg még végezni is tudna velem…
A tiltás ellenére mégis képes vagyok magamba szívni, elfogadni, felemészteni, mert egyre inkább úgy érzem, hogy Serena a világomhoz tartozik. De legbelül mégis kétségek gyötörnek. Valóban az, akinek mondja magát? Bízhatok benne? Mert
