– Igen. Induljunk! – Megkerülöm az autót, és beülök, majd Serena is, és elindulunk.
Az úton nem vagyok jó társaság, nem szólok egy szót sem. Serena ezt látja. Nem erőltet felesleges beszélgetést, egyszerűen elfogadja, hogy én így dolgozom fel a gyászt.
Most is nehéz a szívem, de mintha némi fény szökne át az engem körülölelő sötétségen. Lehet, hogy a mellettem lévő nő jelenti a fényt?
– Uram, nemsokára megérkezünk.
Louis rekedtes hangja megszakítja minden további gondolatomat, és most már csak az üzletre koncentrálok. Megint döntenem kell, és most nem az élet mellett döntök. Cseppet sem vagyok jobb annál, mint akit teljes szívemből gyűlölök, de erre az életre születtem. A kegyetlenség születésem óta az ereimben csordogál. Mindig is forrófejű voltam, de soha nem hittem volna, hogy az ut
