TÍZANNA
Észreveszem, hogy Laura az óráját nézi. Épp egy kupacnyi papíron verekszi át magát, a kidobásra szánt felét pedig egymásra halmozza. Rossz néznem. A munkaügyi dolgoknak az irodában a helye – mi lesz, ha megsemmisít valami fontosat? Hiszen én vagyok a cég vezetője – még ha nem is űzöm aktívan e feladatomat. Nem dobálhatok csak úgy ki mindenféle papírt anélkül, hogy megnézném, mi is az.
A pillantásom súlyát megérezve Laura felnéz.
– Minden rendben?
– Lassan indulnod kéne. Mark hamarosan itthon lesz.
– Megígértem, hogy itt maradok, amíg haza nem ér – mondja, miközben egy újabb adag papírt tesz a kidobandó kupacba.
– Felmentelek az ígéreted alól. – Feltápászkodom, majd a kezemet nyújtom Laurának, hogy felsegítsem.
– De még nem is végeztünk ezzel a kupaccal.
– Rengeteget dolgozt
