HUSZONNÉGYANNA
– Arra számítana az ember, hogy tud a tegnap estéről, nem? – kérdezi Mark, miközben ismét elkezdi letakarítani az asztalt; a gabonapelyhes tálkáinkat beteszi a mosogatógépbe. – Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Nevetséges. – Lehajol, hogy bepakolja a tálakat, és átrendezi a tegnap már berakott edényeket. Megfordul a fejemben, hogy szándékosan húzza az időt, mert nem akar a szemembe nézni.
– Ismerted az anyámat?
– Tessék? – A tartóba dobja a két kanalat, az egyiket a másik után.
– Mark, nézz rám!
Lassan felegyenesedik, megfog egy konyharuhát, és megtörli a kezét, aztán összehajtogatja, és a konyhapultra teszi. Majd rám néz.
– Sosem találkoztam édesanyáddal, Anna.
Ha Mark és én már egy évtizede együtt lennénk – ha tinédzserként ismerkedtünk volna meg, és együtt nő
