NEGYVENNÉGYANNA
Furcsa, hogy anya ismét itt van a házban. Furcsa, ám egyben csodálatos. Ideges, de hogy attól fél-e, hogy Mark rájön, kicsoda, vagy attól, hogy apa rátalál, nem tudom. De bárhogyan legyen is, a legkisebb kintről érkező zajra ugrik, és nem igazán vesz részt a beszélgetésben, csak a kérdéseimre válaszol. Rita folyamatosan a nyomában van – nem tudom, mi lesz vele, ha anya megint elmegy.
Mert ez a helyzet. Még három napot tölthetünk együtt igazi családként – titkokat őrző családként –, aztán vége.
– Nem kell elmenned. – A kertben vagyunk. Látszik a leheletem a levegőben, ahogyan beszélek. Száraz idő van, de olyan hideg, hogy csípi az arcom. Ella a rezgőfoteljében ül a konyhában, az ablak felé fordítva, hogy lássam.
– De muszáj. – Anya könyörgött, hogy jöjjünk ki imádott ker
