HATVANNYOLCANNA
– Nem tudnád megtenni.
Laura felvonja a szemöldökét.
– Bátor kijelentés olyasvalakitől, aki a fegyver rossz oldalán áll. – Gúnyolódva sírásra görbíti a száját. – Nem tudnád elhallgattatni?
Ide-oda ringatom a karomban Ellát, de ő túl nyűgös, én pedig túlságosan ideges vagyok ahhoz, hogy a mozdulat finomra sikeredhessen, ettől pedig a kicsi csak még jobban sír. Vízszintesbe fordítom Ellát, majd felhúzom a felsőm, hogy megetessem. A szobára könyörtelen csend borul.
– Hiszen csak egy gyerek. – Próbálok Laura anyai ösztöneire hatni, bár ha jól tudom, ő sosem akart gyereket. – Bármit is szándékozol tenni velem, kérlek, Ellát ne bántsd.
– Hát nem érted? Csak így működik a dolog. Ha te meg Ella haltok meg először. Caroline-nak meg kell ölnie titeket.
Valahonnan az épület táv
