Hamid ma ér vissza egy háromnapos üzleti útról Kuvaitból, és én már tűkön ülök. Engem is meglep a tény, hogy milyen iszonyatosan hiányzik, amikor nincs velem. Azt ígérte, hogy 7 körül érkezik, és 5 perc múlva 7 óra. Még egyszer leellenőrzöm a cuccot magamon, a helyére igazítom a nikábot a fejemet és az arcom elé húzom. Meglepetéssel készültem, de ki tudja, lehet, hogy marha nagy melléfogás lesz az egész. Az is lehet, hogy kiröhög, de annak is nagy az esélye, hogy én fogom elröhögni magam.
Zajokat hallok a ház garázsából, biztos megérkezett. Lerohanok a lépcsőn, elől megemelve az abayát, nehogy hasra essek benne, aztán megtámaszkodom a korlátban, és hevesen dobogó szívvel várok.
Hulla fáradt vagyok. Gyakorlatilag egy hétre tervezett találkozókat és megbeszéléseket sűrítettem bele 3 napba,
