Nem tudom, mennyi idő telt el, nem emlékeztem semmire. Érzékeltem, hogy mozgok, talán még szirénát is hallottam, de ezek csak érzések voltak. Egy rácsos ágyhoz kötözve, meztelenül tértem magamhoz. A torkom, a nyelőcsövem parázslott. A csuklóm és a bokám égett a szíjaktól. A plafonon megsárgult neon világítótestek szórták vibráló és idegesítő fényüket. A szobában nem volt másik ágy, személyzetet nem láttam, csak a kórház zöld, csempézett falait. Kosz és kopottság uralkodott körülöttem, sípoló gépeket hallottam. Hol vagyok? – dübörgött a kérdés a fejemben, és igyekeztem kiszabadítani a csuklóimat. Ekkor egy ápolónő érkezett, morcos tekintetű, hatvan körüli matróna. Nem szólt semmit, csak felszívott egy ampullát, és a karomba nyomott egy injekciót. Újra zuhantam.
Nem tudtam magamról egy idei
