11.
Veszprém, kórház
A kórterembe egy egyenruhás rendőr lépett, és egyenesen az ágyamhoz sétált. Nem mutatkozott be, csak a bal csuklómnál fogva az ágy fémkeretéhez bilincselt. A lányok elhallgattak.
– Jó napot kívánok, biztos úr! – hallottam Piri hangját, miközben a bilincset néztem a csuklómon.
– Napot. Holnap átszállítják a bévébe. Addig ez a bilincs fent marad. Szarni, hugyozni ágytálba, kacsába, én nem rohangálok ki percenként a budira. Az ajtó előtt leszek – mondta a rendőr, egy angol arisztokrata udvarias felsőbbrendűségét árasztva.
Kisvártatva bejött a főorvos, és sugdolózni kezdett Pirivel, aki igencsak komoly arcot vágott közben. A doki, ahogy jött, el is rohant, Piri odajött hozzám, és ha ez lehetséges, még gondterheltebben nézett a szemembe.
– Drágám! A főorvos úrnak el k
