10.
Vodice
Kellemes időben autóztunk hazafelé Ágnessel, amikor megcsörrent a telefon a zsebemben.
– Ne vedd fel! – mondta Ági, és láttam, hogy az arca elkomorul.
– Szezon van. Nem tudom, ki keres. Fel kell vennem.
Kibányásztam a rövidnadrágom zsebéből a telefont, és álmosan megnéztem a kijelzőjét. Tomi. Soha nem szokott ő hívni, mindig Ákos telefonál. Csodálkoztam ugyan, de felvettem. Nem szívesen beszéltem vele, mert fáradt voltam.
– Tessék. Bala.
– Szervusz. Azonnal vissza kell jönnöd értem, a Moneyn várlak! – Sípolás jelezte, hogy a vonalat bontotta a hívó fél.
– Fordulj meg, kicsim, légy szíves! – mondtam Áginak.
– Mi van? Mi történt?
– Nem tudom, de komolynak tűnik. Fordulj vissza! A kikötőbe vigyél, a hajóhoz. Valami van, az biztos.
Ági lehúzódott a szemetes útpadkán, megf
