Amikor fél óra múlva behajtott a négyzet alapú kis vályogház fűvel sűrűn borított udvarára, és beakasztotta maga mögött a rozsdás nagykaput, valami megmagyarázhatatlan, kellemes érzés öntötte el a szívét.
Az udvarra ugyan ráfért egy kaszálás, mert a dudva már térd fölé nőtt, csakhogy amint beljebb verekedte magát a drótkerítéssel lekerített hátsóudvar felé – ahol az alacsony építésű melléképületek álltak –, úgy érezte, mintha a múltba sétált volna vissza.
Szandálban, háromnegyedes vászonnadrágban és gyűrött barna pólóban állt meg a drótkerítés előtt. Lehunyta a szemét, és hagyta, hogy megrohamozzák az emlékek.
Újra tyúkok kapirgáltak a szénaillatú udvaron, a melléképületben, zsákokban egymásra rendezett takarmány várakozott a télre felhasogatott farakás mellett. Amint Kristóf közelebb m
