Elmúlt öt óra, de az égbolton lassan elvonuló napnak még volt némi ereje.
Ahogy Kristóf a kocsijával végiggördült a falu főutcáján, szomorúan tapasztalta, hogy a központ régi presszójának és a vele szemben álló művelődési háznak már csak a falai állnak. A málló vakolat alól rozsdaszínű téglák kandikáltak elő, az üveg és keret nélküli ablakok ásító szájként, sötéten tátongtak. Gyerekkorában gyakran kerékpározott fel ide egy-egy fagyiért. A papa férfivázas kerékpárjáról bár még nem ért le a lába, amit a kormány és az ülés között feszülő merevítő rúd alá bújtatott, így oldalra hajolva tekerte a pedált. Kis gyakorlással könnyen bele lehet jönni, és akkoriban bevett szokás volt ez a gyerekek körében, ha éppen a szüleik kerékpárjára voltak rászorulva.
Sajnálta, hogy a régi központi épületekből
