– Mi a baj, kedves?
Egek! Majd elsüllyedek szégyenemben. Még csak most érkeztünk, és én máris bőgök. Holt biztos, hogy egy drámakirálynőnek fognak nézni.
– Semmi, semmi – törölgetem a szemem vészes gyorsasággal, és mosolyogni próbálok. – Csak eszembe jutott valami… – elhallgatok, nem akarom tovább fokozni a helyzetet, de Katie ettől függetlenül rátapint a lényegre.
– Hiányzik a családod, ugye?
Kedvesen belém karol, és a télikert felé vezet. Máris könnyebben megy a mosolygás, és amikor egymásra pillantunk, ugyanazok a csodaszép, kék, együttérző szemek néznek vissza rám, ami annyira elvarázsolt Liamben is. Tagadhatatlan a hasonlóság köztük, és nemcsak, ami az arcvonásaikat illeti. Liam mosolya, a gondoskodást és odafigyelést sugárzó fellépése pont, mint az anyjáé. Alig 10 perce ismerem K
