A lázadó 2

1. Fejezet - Dylan - Sok mindenre számítottam, de főleg egy maflásra, amikor becsengettem a greenhaveni házba. Egyik kezemet még a szerszámom elé is bekészítettem, csak a biztonság kedvéért. Ehelyett ez a szédületes csaj, aki miatt őrült tempóban motoroztam át a fél országot, a nyakamba veti magát, és úgy ölel, mintha valóban hiányoztam volna neki. Faszkalap módra viselkedtem vele a hajón, de akkor ott zsigerből reagáltam, ahogy mindig is teszem, ha szorongatva érzem magam. Leléptem, mert úgy éreztem, ez lesz a legjobb döntés. Aztán a hét folyamán rájöttem, hogy lehet, ez kurva jó mindenkinek, nekem viszont kibaszás. Ez az egész sztori a szüzességgel, meg hogy szabadítsuk meg tőle, túl szép, hogy igaz legyen. Természetesen nem kételkedem abban, hogy érintetlen, de attól, hogy engem is belekevert ebbe a misszióba, elszállt az agyam. Amina a legvagányabb, legkülönlegesebb, legizgatóbb csaj, akit valaha az utamba sodort a sors. Nem kevesebbet, mint a legjobbat érdemli, épp ezért hagytam ott Liammel, és tartottam a távolságot egész héten. Direkt voltam seggfej a Villainsben is, amikor azt a tyúkot tapogattam, akinek a nevére sem emlékszem. Azt akartam, hogy Amina tudja, jobban jár nélkülem. Ja, hogy akkor miért vagyok most itt? Miért van a nyelvem a szájában, a lába a derekam köré tekeredve és miért markolom a fenekét megszállottan? Mert egy önző fasz vagyok, azért. Majd megbolondultam, amikor arra gondoltam, hogy ők ketten együtt hancúroznak a tengerparton, nélkülem. Nekem is mellettük lenne a helyem. Számomra felfoghatatlan okból, de ez a lány engem is akar, épp úgy, mint Liamet, és ez… utálom bevallani, de felőröl belülről. Amina hat rám, és ezalatt azt értem, hogy nem csak a farkam áll fel tőle, hanem a többi testrészemet is életre kelti. Ahogy egyedül feküdtem az étterem feletti szobámban, fuldokolva a frusztrációtól, megértettem, hogy muszáj egy esélyt adnom magunknak. Nem tudom, mi lesz holnap, de az világos volt, hogy ma ide kell jönnöm. Jelen pillanatban ez az egyetlen hely ebben a kicseszett univerzumban, ahol lenni akarok. Lassan leeresztem Aminát a földre, szédülök az adrenalintól, szóhoz sem jutok a szenvedélyes lerohanásától. Liamra nézek kérdőn, de ő elkapja a tekintetét rólunk. Igazából azon sem csodálkoztam volna, ha ő üdvözöl az ajtóban egy bal horoggal a múltkori miatt, bár van egy olyan érzésem, hogy ami késik, nem múlik. Amina megnyalja csókunktól lüktető ajkait, lesimítja a haját, és zavartan pislog rám, majd Liamra. – Woa! Ezt nevezem fogadtatásnak – vigyorgok és megdörzsölöm a borostámat, ami, figyelembe véve, hogy ezen a héten elengedtem a borotválkozást, mostanra kisebb szakállá nőtte ki magát. – Akkor ezt vehetem úgy, hogy örülsz, annak, hogy itt vagyok? Viccelődni próbálok, de úgy tűnik, senki nem veszi a humoromat. Liam gyilkos pillantást vet rám, Amina meg tétován harapdálja azokat a buja, csókolnivaló ajkait. Már ismerem annyira, hogy tudjam, nem lesz képes magában tartani a véleményét, mindjárt kitör belőle az igazságérzet. – Persze, hogy örülök, de szerintem ezt eléggé egyértelművé tettem a múlt hétvégén. Tudod, miután szó nélkül faképnél hagytál. Emlékszel? Mély levegőt veszek, és a tarkómat kezdem masszírozni. Most jött el az ideje, hogy összekapjam magam és félre tegyem az egómat. – Sajnálom. Hülye voltam. Liam olyan hangot ad, mintha hányni készülne, vagy csak morog az orra alatt, de valami baja van, az fix. – Oké – mondja Amina halkan, aztán összevont szemöldökkel felnéz rám. Túl jól ismerem ezt a tekintetet. Nem fogja annyiban hagyni. – Segíts megértenem, Dylan, mert én nem emlékszem rá, hogy megbántottalak, vagy undok, igazságtalan lettem volna hozzád. Vagy rossz a memóriám? – A francba, cupcake! – túrok bele a hajamba, ő meg összerezzen, amikor ezen a hülye becenéven szólítom. – Pont ez az. Te nem csináltál semmi rosszat. Jó voltál hozzám, túl jó. – Hogy lehet valaki túl jó a másikhoz? – Én… – Úristen, hogy magyarázzam ezt meg? – Azt gondoltam, jobban jársz, ha lelépek. Mindketten jobban jártok. – Azt hittem, te is így akarod… hogy együtt vagyunk benne – mutat körbe hármunkon. – Akarom. Kurvára akarom, és pont ezért vagyok most itt. – Magamban elhatározom, hogy még egyszer fogom elismételni, és aztán elhúzok a picsába: – Ne haragudj! Amina szomorú szemekkel fürkészi az arcomat. Egészen közel lép hozzám, és finom mozdulattal végigsimít a homlokomon, végig az arcélemen, le a számig. Lehunyja a szemét, mintha így, az érintésünkön keresztül többet látna belőlem, és ki tudja, talán így van. Ha tényleg nem akarja, hogy elmenjek, akkor nincs az az isten, aki ma eltávolít az ágyából. – Nem haragszom – feleli nagy sokára, és amikor újra kinyitja a szemét, már mosolyog. Pont az ilyen, és ehhez hasonló dolgok miatt nem lehet ezt a nőt nem imádni. Nem taktikázik, nem próbál manipulálni, hanem őszinte és hiteles. Megbántottam, mégsem próbál most büntetni, nem fél kimutatni az érzelmeit. Magamhoz rántom, és buján belecsókolok a nyakába, fogam közé veszem a fülcimpáját, csiklandozom, ő meg csábítóan hátra hajtja a fejét, miközben kuncog. A feszültség, amit múlt hétvége óta magamban hordoztam, egyetlen pillanat alatt szertefoszlik, nem nyomaszt többé. Olyan, mintha könnyebb lennék a közelében. – Mit csináltatok éppen? – kérdem, beletúrva a vállára boruló, dús tincseibe. – Vacsorát főztünk – neveti. Vetek egy pillantást a konyha felé, ahol Liam morcos képpel épp egy sört bont ki magának. A pulton kész szószos üvegek, meg bolti salátaöntet sorakoznak. Amatőrök! – Na ne! – mordulok fel, és Liamra nézek. – Megpróbáltad megmérgezni? Nem veszi a lapot, inkább húz egy nagyot a söréből, és tiszta erőből levágja a pultra. – Adnál nekünk pár percet, légy szíves! – fordul Aminához, de felém biccent. Szóval mégsem úszom meg a bunyót. Amina elhúzódik tőlem, odalép hozzá, és bizalmasan végigsimít a karján. Szerintem meg akarja nyugtatni, mert látszik rajta, hogy közel áll az agyvérzéshez. – Liam – súgja aggodalmasan. – Minden rendben, Mina, csak tisztáznunk kell valamit. Homlokon csókolja a lányt, nekem meg int a fejével, hogy kövessem a verandára. Miután kilépünk, Liam becsukja mögöttünk a tolóajtót, nyilván, hogy Amina ne halljon minket. Lesújtó pillantást vet rám, majd a tenger felé fordul és zsebre dugja a kezét. Én a falnak támaszkodom, aztán hallgatunk egy darabig, bámuljuk a hullámokat, de tudom, hogy ez csak látszat béke. Hamarosan kitör a vihar. – Miért vagy itt? – böki ki végül vészjósló hangon. – Tudod, hogy miért vagyok itt. Ugyanazért, amiért te is. Felhorkant, és dühösen felém fordul. – Abban egyáltalán nem vagyok biztos. – Amina akarta, hogy eljöjjek, pontosan tudod. Elfordul, mély levegőt vesz és az ég felé néz. – Tudom. – Meggondoltad magad? Már nem vagy benne a buliban? Fenyegetőn tesz felém egy lépést, és átfut az agyamon, hogy talán védeni kéne magam, ha esetleg be akarna vinni egy jobbegyenest. – Ha neked ez csak egy játék, ha csak szórakozol vele, akkor húzz el a picsába, most rögtön! Tudom, ő akarja, hogy itt legyél, de én akkor sem engedem, hogy megbántsd. Őt nem, Dylan – bök felém, én közbe akarok szólni, de dühösen leint. – Soha nem szóltam bele a beteges csajozásaidba. Egy szavam sem volt, amikor a kihasznált nőid, akiket otthagytál dugás után, az én lakásomon kerestek. Így van? – kérdi indulatosan, én meg megvonom a vállam. – Így van? – ordítja le a fejem. – Oké, oké. Így van – emelem fel a kezem megadón. Elhallgat, és zaklatottan róni kezdi a métereket a veranda deszkáján. – A tesóm vagy, szeretlek ember, mindent megtennék érted, de esküszöm, kicsinállak, ha kihasználod. Ha megbántod, ha sírni látom miattad, nem állok jót magamért. – Olyan vadul villognak a szemei, hogy eszembe se jut megkérdőjelezni a szavai komolyságát. – Nem engedlek a közelébe, ha csak azt nem mondod, hogy fontos neked, hogy jelent valamit, és nem csak a farkad vezet. – Jelent valamit – vágok közbe gyorsan, talán magával ragad Liam buzgósága, nem tudom. Most mondtam ki először hangosan azt, ami nekem is tök új, és biztos nem véletlen, hogy ez pont a tesóm jelenlétében bukik ki belőlem. Ő az egyetlen, aki előtt nem szoktam megjátszani magam. Miután kiderült, hogy mi volt nálunk otthon, és apám meghalt, folyton azzal jött mindenki, hogy menjek el pszichológushoz. Sose tettem. Nekem a közös sörözgetések Liammel jelentették a pszichológiai üléseket. Felém kapja a fejét, és némi meglepetéssel fürkészi az arcomat, talán ő sem számított erre a válaszra. Ellököm magam a faltól, odalépek mellé a veranda széléhez, zsebre tett kézzel teszem hozzá: – Ő más, és lehet, hogy pont ezért nem kellett volna ide jönnöm. – Mégis itt vagy – böki ki, és felvont szemöldökkel méreget. – Itt – vonom meg a vállam. Liam hátrébb lép, és úgy kezd mustrálni, mintha még sosem látott volna. Ez a beszélgetés kezdi kiijeszteni a szart is belőlem. Beletúr a hajába, és hangos, hitetlenkedő nyögés tör fel belőle: – Bassza meg, ember! – Mi van? – kérdem gyanakodva. – Te is belezúgtál. Mi? Ennek elment az esze. Álljon már meg a menet! – Kívánom, mint az állat. Az nem ugyanaz – rázom a fejem nyugtalanul. – Baromság. Odavagy érte. – Ilyesmit nem mondtam, oké? Ne kombináld túl! – bökök felé figyelmeztetőn, de ő csak hülyén röhög maga elé, és a fejét ingatva mormolja: – Benne vagyunk alaposan. Amikor visszamegyünk a házba, Aminát a kanapéra kuporodva találjuk. Egy könyv van a kezében, de nem hiszem, hogy olvas, mert a borítón látom, hogy fejjel lefelé tartja. Amint meglát minket, szeme izgatottan jár kettőnk között, a könyvet a mellkasához szorítja. – Minden rendben? – kérdi óvatosan. Megvakarom a tarkómat, Liam meg a borostáját kaparássza eléggé tanácstalanul. – Majd kiderül – válaszolja nagyot fújva. Ő láthatóan megkönnyebbül, aztán feláll és elindul, de azonnal megtorpan. Szerintem nem tudja eldönteni, melyikünkhöz menjen oda. Liammel erre egymásra nézünk, és szinte egyszerre lépünk felé, ezzel meg is oldjuk a dilemmáját. A tesóm kinyúl és a kezénél fogva szépen behúzza kettőnk közé. Tenyere a tarkójára siklik, lehajol és megcsókolja az orrom előtt, úgy, hogy Amina feneke az én ágyékomat súrolja. Kurva szexi. Amina először meglepetten felnyög, zavarban van a közelség miatt, de Liam a szájába suttog: – Lazíts! Minden rendben lesz, nincs miért aggódnod. Vigyázunk rád. Erre kitör belőle egy érzéki, felszabadult sóhaj, amitől egyből beindulok. Túl régóta fantáziálok már erről, felajzott testem többet akar. Alig bírom visszafogni magam, ezért úgy döntök, itt az ideje tovább lépni. Amina hajába túrom az ujjaimat hátulról, és kicsit magam felé húzom. Gyönyörű, ahogy vágytól lázas szemmel, még mindig kissé megilletődve pislog rám. Előveszem a mély, csábító hangomat, ami mindig be szokott jönni a csajoknál: – Szükségem van egy zuhanyra, aztán benne vagyok bármiben. Lehajolok, és a nyomatékosítás kedvéért lassan és mélyen szájon csókolom. Liam kiéhezett tekintettel figyel, le sem tagadhatná, hogy élvezi a nyavalyás. Aminára kacsintok, aztán kiegyenesedem, és elindulok a cuccommal az emeletre. – Amíg szépítkezel, én befejezem a kaját – hallom Liam megjegyzését a hátam mögött, mire visszafordulok, és fenyegetőn felé bökök. – Eszedbe ne jusson, te pancser! Húzz el a konyhából, vagy eltöröm a kezed! Majd én megcsinálom később. – Csak röhögés jön válaszul, mire még visszaszólok: – Nincs ellenemre a társaság a zuhanyzóban, ha esetleg valaki csatlakozna. Aminára nézek jelentőségteljesen, aki erre zavartan beharapja az alsó ajkát. Szét fogom szedni, az holt biztos. – Kösz, öreg, de passzolom – mondja Liam, de erre már nem reagálok. Úgy tűnik, kezd visszatérni a humora. Az emeleten benézek az egyik szobába, de a két egyszemélyes ágy érintetlen. A másikban bezzeg, ahol a dupla ágy van, ott találom mindkettőjük holmiját. Rövid gondolkodás után az üres szobába dobom le a táskámat, kiveszek a szekrényből egy törölközőt, és megcélzom a fürdőszobát. Állatira fel vagyok izgulva, nem is emlékszem, mikor kívántam így nőt utoljára. Az utóbbi időben nem volt kedvem a szexhez, vagyis ez így nem egészen igaz. Nem volt kedvem a szexhez mással, csak Aminára izgultam fel. Utoljára Cass-szel voltam, de az is már jó ideje, azóta meg… A csajra a Villainsben is csak azért mozdultam rá, hogy Aminát bosszantsam, de abból sem lett semmi. Ledobom a ruháimat, belépek a zuhanyzóba és kellemes langyosra állítom a vizet. Beszappanozom és leöblítem magam, közben folyamatosan rá gondolok. Arra, hogy az ő tapasztalatlan keze siklik a testemen… Már a gondolatra elkezdek keményedni, szóval lehet, hogy mégis csak jobb lenne levezetnem egy kis gőzt, mielőtt szembe találom magam vele az ágyban. Halvány lövésem sincs, meddig futná az önkontrollom. Nem vagyok hozzászokva az olyan lányokhoz, akik kezdők a szexben. Őt nem rohanhatom le, a visszafogottság meg… na ja, mondjuk úgy, hogy nem az erősségem. Az előbbi elszólásomat a zuhanyról tulajdonképpen nem viccnek szántam. Kíváncsi voltam, van-e olyan vagány, hogy bejön utánam, és most be kell látnom, csalódott vagyok, amiért… Kitörlöm a vizet a szememből, és a zuhanykabin üvegén át látom, hogy Amina ott áll az ajtóban, és engem les. Az arca rózsaszín zavarában, de akkor is fal a szemével. Elönt a forróság pusztán attól, ahogy bámul, és ha belegondolok, hogy valószínűleg én vagyok az első meztelen férfi, akit élőben lát, elszáll az agyam. Ez a lány folyton meglep. – Helló, szépség! Gyere közelebb! – dörmögöm, mire előre lép egyet, így most jobban látom, az arcát. Ki van pirulva, nyitott szájjal veszi a levegőt, de a szemét le nem veszi rólam. Hadd legyen meg az öröme a kis kukkolónak, dobok rá egy lapáttal. Kezem végig csúsztatom a mellkasomon, lelassítom a mozdulatot, amikor a farkam tövéhez érek, de ezzel szinkronban gyorsul Amina lélegzetvétele. Félkemény vagyok, amikor megmarkolom magam, mire felnyög, és a szemembe néz. Most már nekem is több kell.