– Nincs mitől tartanod, édes – súgja a számba, mialatt keze értőn teszi a dolgát a lábam között. – Nem jár itt senki. Egyedül vagyunk.
Válaszom nem több egy egyetértő sóhajnál. Rászáll az agyamra valami rózsaszín köd, gondolataim lelassulnak, nem jönnek a szavak a számra. A hely, a szituáció, Liam, az érzéseim, oly sok és magával ragadó inger egyszerre, hogy úgy érzem, elvesztem a talajt a lábam alól, és csak sodródom az érzéki vággyal.
– Annyira kívánlak. Itt és most. Kérlek, Mina – hadarja türelmetlenül.
Nincs szükség rá, hogy könyörögjön, én pont annyira akarom őt. Csókunkat meg nem szakítva, egyik lábamat átteszem a combján, lovagló ülésbe helyezkedem. Teste remeg, amikor marokra fogja magát, és péniszét a bejáratomhoz dörzsöli. Szinkronban nyögünk, ahogy elkezdi belém préselni magá
