– Amina? Ott vagy még?
– Amm, igen, ne haragudj, csak… mit mondtál?
– Tudom – vihog fel megint zavartan –, én is körülbelül így reagáltam. Ahmad megkérte a kezem apámtól.
– De… ez meg hogy lehetséges? És mi van Fariddal?
– Tiszta őrület az egész. Ahmad többször eljött hozzánk, azzal az ürüggyel, hogy Rashiddal van dolga, de amikor kettesben találkoztunk, bevallotta, hogy miattam…
– Amikor kettesben találkoztatok? – kiáltok fel meglepetten.
Felpattanok a hintaszékből és izgatottan járkálni kezdek a verandán.
– Megkérte apát, hogy beszélhessen velem. Persze nem voltunk teljesen egyedül, de akkor is… Amina… annyira kedves volt! Okos és udvarias, és azt mondta, hogy nagyon tetszem neki – hadarja, hangja remeg az izgalomtól.
Meg sem kell kérdeznem, hogy mi a véleménye a dologról. Egyért
