– Nem is mondod, hogy hülyeség? Vagy hogy megőrültem?
Ezt meg honnan veszi? Eszembe sincs semmi ilyesmit mondani, ahhoz túl sok szart láttam már ebben az életben. Az előbbi idegességemet most kezdi felváltani valami sokkal mélyebbről jövő érzés; talán harag?
– Mióta tart ez? – kérdezek vissza inkább.
Megvonja a vállát, lassan kifújja a levegőt.
– Körülbelül egy hete. Azt hiszem…
– Egy hete figyel valaki és csak most mondod? – ugrom fel, mint akit skorpió mart meg. – Mi a frászért nem szóltál előbb?
Jézusom, ha valami történt volna vele, azt sosem bocsátanám meg magamnak, Liamra meg nem is merek gondolni. Nyugtalanul fészkelődik a széken, és a copfját kezdi tekergetni az ujja körül. Neki fogok esni, ha nem hagyja abba.
– Gondoltam rá, de… olyan hülyén hangzik ez az egész. Nem akartam
