Autumn
– Örülök, hogy látom, Autumn! – kulcsolta össze két kezét dr. Lillian Burke az ölében tartott noteszen. – Igazán csinos! Látom, megnövesztette a haját.
Odanyúltam, és megcsavartam egy hajfürtömet.
– Igen, csak hogy még többet tornyozzak fel a fejem tetejére, kontyban.
– És, hogy állnak a dolgai? Még mindig a szociális osztálynál dolgozik?
– Igen, és még mindig nagyon szeretem – mosolyodtam el. – A legjobb döntés volt, és ezt önnek köszönhetem!
Lillian elmosolyodott.
– Ezt örömmel hallom. A munkánkkal több időt töltünk, mint a szeretteinkkel, úgyhogy fontos élvezni, amit csinálunk.
– Most éppen a doktorimon dolgozom. Azt hiszem, mikor legutóbb beszéltünk, még nem kezdtem el. Kint a váróban azon gondolkoztam, hogy mikor jártam itt utoljára. Talán két éve, de inkább három.
– H
