Donovan
Ahogy elhelyezkedtünk Autumn lakásában, nagyon csendes volt.
– Kérsz egy pohár bort? – kérdezte.
– Persze, ha te is iszol.
Autumn tétován elmosolyodott.
– Én biztosan iszom. Helyezd magad kényelembe a kanapén, hozok két poharat!
– Köszönöm.
Autumn pár perccel később jött vissza. Kitöltötte a bort, haját kócos kontyba fogta a feje búbján; jóganadrágot és pólót húzott.
Észrevette, hogy végigmérem.
– Bocsánat. Most fontos, hogy kényelmesen legyek.
– Nincs miért bocsánatot kérned. Nagyon szeretem, ha feltűzöd a hajadat.
Autumn belekortyolt a borába, és elmosolyodott.
– Tényleg? Én meg fél órát pazaroltam el arra, hogy beszárítsam, és csinos legyen. Csak annyit kellett volna tennem, hogy nem fésülöm ki, és összefogom?
Tekintetem gyönyörű arcát pásztázta.
– Most olyan a haj
