Donovan
Reggel hatkor ébredtem gyűrötten egy metrókocsiban. Francba! Felemeltem a fejemet. Hol a fenében vagyok? A szemben ülő nő megvetőn pillantott rám, és átkarolta a kisfiát.
– Elnézést kérek.
A nő elkapta a tekintetét.
Mi a fene történt tegnap? Emlékeztem rá, hogy bejelentették az új üzlettársakat a cégnél, és arra is, hogy elmentem Budhoz. De utána minden egy kicsit zavaros volt.
Jaj, várjunk…, elmentem Autumn-höz, de nem volt otthon. Aztán betévedtem valami bárba.
A szerelvény beért egy állomásra. Nem itt szoktam leszállni, de friss levegőre volt szükségem, így leszálltam, és felmentem a lépcsőn. Nagyjából másfél kilométerre voltam a lakásomtól. Ahogy elértem a lépcső tetejét, egy hajléktalan ült a bejárat mellett. Ez újabb emlékeket idézett fel.
Fred. Órákon át döntöttem mag
