Szép kis ügyei vannak ennek a Simone Pellének, nem mondom.
Felmarkolom a köteg papírt, és megindulok vele a kapitány irodájába. Kopogok az ajtaján, természetesen mindaddig nem nyitok be, amíg ki nem kiált:
– Prego!
Fogalmam sincs, mit jelent ez a szó, de remélem, hogy invitálást. Benyitok, meglepetésemre Felice nyomozó is ott áll az asztal előtt. Mindkettejük arca felragyog, mintha csak valami rég nem látott rokon lennék.
Miért nem érzem én ezt őszintének?
Persze, persze, jól kéne hogy essen, de ennél Mazzola nyers stílusa sem kínosabb. Sőt, akkor már inkább az, mert az tutira őszinte.
– Nahát, Taylor ügynök!
– Elnézést a zavarásért, csak vissza szeretném adni az aktákat, és fogalmam sincs róla, merre találom Laurát.
– Nem zavar, jöjjön csak, pont önről beszéltünk.
– Valóban? – lé
