A motorral lejöttünk a partra, kissé sötét van, de az alacsony betonfalhoz sétálunk, ő pedig megtámaszkodik rajta. A tekintetét előreszegezi, a koromsötét tengert látva is tudhatja, mi hol lehet. Egy kósza szikla, egy széljelző, egy kikötő… igen, az ő tekintete most is lát, nem úgy az enyém.
Ennek ellenére mellé állok, és bátor kérdésre ragadtatom magam.
– Miért nem válaszol a szerelmes levelekre?
Felém fordul.
– Hogy?
– A levelekre, amiket a nőktől kap. – Jól mutatja az arca, hogy valóban nem érti, miről beszélek. Hosszan gondolkodik. – A média szerint odavannak magáért a nők.
– Ja! Értem már! – csóválja meg a fejét.
– A cikk szerint minden levél bontatlanul a kapitányság raktárában végzi.
– Miért, mit kellene tennem? Elolvasni és válaszolni?
– Nem is kíváncsi rájuk? Azért ez meg
