Megcsörren a mobilom, felismerem a számot, Donato telefonja az, amit én adtam neki. Mariannéra sandítok, de végül úgy határozok, hogy nem jelent veszélyt, ha előtte fogadom a hívást.
– Igen?
– Én vagyok, Donato.
– Tudom, hogy te vagy! Én adtam ezt a mobilt, de lehet, hogy ez már kiment a fejedből.
– Jó, jó…
Másodpercekig csönd van, tompa ritmus szűrődik át, bizonyára valami szórakozóhelyen van.
– Miért hívtál?
– Azt mondtad szóljak, ha látom a nőt.
– Milyen nőt?
– Matteo, most szórakozol? Beszívtál, vagy mi? Pár napja mutattál egy fotót a telefonodban egy spinéről. – Le vagyok blokkolva, nem akarom felfogni, hogy az a kép Isabellát ábrázolta. – Hé, itt vagy? Azt mondtad, szóljak, ha látom.
– És?
– Most szólok. Itt van.
– Ki? A nő?
– Matteo! – ordít bele a mobilba. – Ne értetle
