Minden lépésünket követik, de tudom, hogy nem fog bajunk esni. Pelle nem egy meggondolatlan csitri, ha valakit el akar intézni, azt elintézi, ha meg futni hagyja, azt jó okkal teszi. Tudom, hogy nem szórakozhatom vele, de ő is tudja, hogy ő sem szórakozhat velem.
– Eressz el! – morogja Isabella, de nem veszem figyelembe.
A bár ajtajából még utánunk néz az egyik ember, de amikor felülünk a motorra, visszaoldalog. Indítok, a következő sarkon azonban majdnem nekiütközöm Felicének, aki kiugrik a kocsiból. Isabella is rögtön lepattan mögülem, nekem sem kell több. Felicét csak azért nem ütöm meg, mert rögvest hadarja.
– Mindjárt itt van az egység!
– Helyes – suttogom.
– Mi? – értetlenkedik Isabella, miközben a szoknyáját húzgálja lejjebb. – Hogy értitek?
– Bár nem most akartam, de már ninc
