A kávét lefőztem, és bár én útközben szoktam reggelit venni, munkába menet, most odáig ragadtattam magam, hogy készítettem pirítóst.
Hogy mi az apám faszát fogok rákenni ennek a nőnek, azt nem tudom, mert egy nyomorult vajam vagy dzsemem sincs itthon.
Jó esetben nem is kéri majd a pirítóst…
Rohadtul remélem.
Egyébként az előbb leejtettem a konyhakést, gondoltam, ha erre nem, akkor semmire sem kel fel, de úgy látszik, a „semmire” helytállóbb. Hét óra van, én hatkor keltem, de az egyórás szöszmötölésem mellett is úgy alszik, mint egy kisbaba. Ha alszik… Mert ugye ezt sem tudom. Ki biztos nem jött a fürdőbe, én meg nyilván nem megyek be. Kopogjak rá, hogy „hahó, ébresztő”? Na, az elég vicces lenne.
Percenként nézem az órámat, nyolcra megbeszélésünk van a kapitánnyal, nem ártana pontosan
