7
Egy húszas évei közepe felé járó férfi igyekezett odamanőverezni hozzájuk az aprócska kávézón keresztül. Alacsony volt, vékony, és egészen különlegesen jóképű.
– Hahó, Derrick! – köszönt. A sofőr és a biztonsági őr fura kézfogással üdvözölték egymást – megszorították egymás kezét, majd az öklüket is összeütötték. Kolovas-Jones eztán leült Wilson mellé.
Kolovas-Jones a különböző emberfajták kifürkészhetetlen keveredésének valódi mesterműve volt – bőre olajosan bronzszínű, az arccsontja elegáns, orra kissé hajlott, fekete pillájú szeme sötétbarna. Egyenes szálú haját hátrafésülte a homlokáról. Elképesztő külsejét csak még jobban kiemelte konzervatív inge-nyakkendője, mosolya pedig tudatosan szerény volt, mintha ezzel próbálná lefegyverezni a többi férfit, megelőzvén, hogy rossz szemmel
