– Taposson már bele, bassza meg! – mordult rá Strike Kolovas-Jonesra, aki most felpörgette a motort. Az utat elálló lesifotósok hátraléptek, de még közben is kattogtattak a gépükkel.
– Viszlát, köcsögök! – szólalt meg Evan Duffield a hátsó ülésről, ahogy az autó elindult a járdaszegély mellől.
Csakhogy a fotósok tovább futottak a kocsi mellett, vakuik mindkét oldalról villogtak. Strike egész teste úszott az izzadságban – hirtelen megint ott volt a sárgás földúton Afganisztánban, fegyverpattogás közepette a rázkódó Viking páncélkocsiban. Egy fiatal fiút pillantott meg, amint futva menekült az útról, és egy kisebb fiút rángatott magával. Gondolkodás nélkül elüvöltötte magát: Fékezz!, előreugrott, és megragadta Anstist, aki közvetlenül a vezetőülés mögött ült, és épp két napja született meg
