Phoenix
Víz fröccsen az arcomba. Hunyorogva nézek az éles fénybe.
Felemelem a kezem, hogy kidörzsöljem az álmot a szememből.
Mintha vak lennék, amikor kinyitom a szemem.
Hol a fenében vagyok? Mi történt? Összerezzenek, amikor megrohamoznak az emlékek. Fegyvertűz. Robbanás. Menekülés az éjszakába egy tutajon.
Az élénkpiros ponyva le van húzva a tutajról, amiben még mindig ülök. Körülnézek, próbálom felfogni, hol vagyok.
Kék víz vesz körül, mégsem mozdulok. A hullámok a tutaj oldalának csapódnak…
Megfordulok és látom, hogy homokon vagyunk.
Alaric?
Hol van Alaric?
Riadtan keresni kezdem. Néhány méterre ácsorog, felemelt kézzel, hogy leárnyékolja a szemét a napsütésben.
Észrevehette, hogy felültem, mert elindul felém.
– Felébredtél.
Pislogok néhányat. – Hol vagyunk? – kérdem reked
