Phoenix
Múlnak az órák, és mire a nap magasan jár az égen, már nem a homokon ülök. Nekidőlök egy pálmafának, mely a tengerpartra néz.
Hallom a hangját, mielőtt megpillantanám. A cipőtalpak halk trappolását a hátam mögött. Gyorsan megfordulok, majd felállok. A mellkasom elé kapom a kezem, és körbepillantok, hátha találok valami fegyvert, amivel megvédhetném magam. Amikor látom, hogy csak Alaric tért vissza, fellélegzek.
– Helyet változtattál? – kérdi, és hosszú lépésekkel közelebb jön.
– Innen is látok – válaszolom, és felemelem a karomat, hogy eltakarjam a napsugarakat. – Kezdett melegem lenni odalent. Nem mintha itt annyival jobb lenne.
Bólogat és közelebb sétál, majd megtorpan, amikor megpillantja a partot. – Az meg mi a fene?
– S. O. S. Gondoltam, elég nyilvánvaló – közlöm fapofáv
