Alaric
− Az, akit te Michaelként ismersz, nem a vér szerinti apám – közli váratlanul. – A pokolba is, valójában nem is Phoenix a nevem. Hanem Sarah. Megváltoztattuk, amikor örökbe fogadott.
Felülök a tutajon.
Phoenix még mindig velem szemben ül rajta, de úgy érzem, közelebb kell húzódnom ahhoz, amit mondani készül.
Már tudtam, hogy nincs vér szerinti rokonság, de nem szólalok meg. Ez az ő története, én csak meghallgatom.
Közelebb csúszik a tűzhöz a tutajon, mintha dideregne attól, hogy a múltról kell beszélnie. Meg tudom érteni. Én is így éreztem, amikor a gyermekkoromról meséltem neki.
– Amikor kicsi voltam, New Yorkban éltünk a családommal. Sokat utaztunk – többet, mint mások. Apám gyakran elvitt minket Dél-Amerikába az üzleti útjaira. Nemzetközi ügyvéd volt, és Argentínába mentünk
