Phoenix
Sötét van.
Nagyon sok ember van itt. Anyu kezét fogom, ahogy odalépünk egy ismerős férfihoz. Michael bácsi. Nem igazi nagybácsi, csak apu barátja.
– Sarah. – Valaki kimondta a nevemet, de nem tudom, ki. A kezem kihullik anyám kezéből, és hirtelen nem látok senkit. Mindenki túl magas. Magasabb helyet keresek, hogy lássak.
Durr!
Durr!
Durr!
Sebesen pergő hangok sorozata. Por és füst tölti meg a levegőt.
Mindenki sikoltozik.
Hol van anyu?
Megpillantom aput.
A földön hasal, a levegőbe emeli a fegyvert. Mozognak az ujjai, de nem történik semmi. Előttem, a földön hever apu másik fegyvere.
Kiabál, hogy vegyem fel. Hogy lőjek. Hogy mentsem meg anyut. Ekkor őt is megpillantom. A földön fekszik, egy férfi tornyosul fölé.
Mielőtt észbe kapnék, felkapom a fegyvert, aprócska ujjaim
