Alaric
Órák teltek el azóta, hogy elindultunk. Félig lehúztam a ponyvát, hogy kormányozhassak, igaz, nem mintha tudnám, hová megyek.
Bárcsak tudnám, honnan indultam!
Amikor utoljára láttam a térképet, túl sok apró sziget volt rajta ahhoz, hogy pontosan meghatározzam, hogy hol kötöttünk ki.
Az óceánon csak egy apró folt vagyunk, mint egy homokszem a végtelen tengerparton.
Nem tudom, merre menjünk.
Még akkor sem vagyok biztos benne, hogy merre van az otthonunk, amikor ránk sötétedik, és a csillagok mutatják az irányt.
Haszontalannak érzem magam.
Utálom az ilyet.
Nem azért, mert én akarok irányítani mindent. Oké, akarok, de éppen ezért a legrosszabb rémálmom eltévedni az óceánon.
Ha legalább lenne valami, amihez viszonyíthatnám a helyzetünket… Találékony vagyok, de ez már a kurva na
