Bár szombat volt, be akartam ugrani a lőtérre. Igaz, a főnököm és egyben barátom, Izmir adott három hét szabit, de nem tudtam otthon ülni a négy fal között. Számtalan kérdésre kellett megfelelő válaszokat találnom. Felvettem a bakancsom, a homokszínű oldalzsebes taktikai nadrágom zsebébe becsúsztattam a késem és a kocsikulcsom. Egy kapucnis felsőt húztam csak a pólóm fölé, mert napközben már eléggé meleg volt. Beültem a kocsiba és kihajtottam a kapun. A táj, ami induláskor elém tárult, még így, évek múltán is elvarázsol. Hatalmas hegyek, évszázados fenyők, rohanó hegyi folyók, és hamisítatlan német falvak. Igaz, hogy ha nem kényszerít ide az, hogy a lányom erre a környékre költözik, akkor egy mediterrán szigetre bútoroztam volna, mert imádom a tengert és a meleget, de ettől a nyirkos, párá
