Bő háromnegyed óra múlva már a sikátorszerű utcákon kerülgettem a robogósok hadát. Esküdni mertem volna, hogy itt mindenki megbolondult vagy részeg. Olyan meredek mutatványokat hajtottak végre az itt nyaralók ezekkel a nyamvadt kis vackokkal, hogy a neml étező hajam is égnek állt. Bár lehet, hogy én voltam frusztráltabb a kelleténél. Alig találtam parkolót, így a kocsit az egyik mellékutcában állítottam le. Gyalog mentem a térre. Fekete oldalzsebes rövidnadrágom, fehér galléros pólóm és a fehér vitorláscipőm teljesen átizzadtam. Szapora léptekkel haladtam a kút felé, amikor megláttam őt. Olyan volt, mint egy istennő. Hófehér, hosszú ruhája látni engedte tökéletes alakját, a kalap olyan eleganciát sugárzott, hogy a felhergelt hímek csak messziről, féls zemmel vizslatták az éppen vásárolgató
