Bowood börtön
2019. november 20.
Kedves Helen!
Tudom, azt kérted, ne írjak többet. De tudnod kell az igazat, akkor is, ha homokba dugod a fejed, nehogy szembesülj a valósággal. Mit csináltál, amikor engem elítéltek? Mihez kezdtél, miután koppant a kalapács, és hallani lehetett a pamut és a selyem suhogását, ahogy mindenki feláll a tárgyalóteremben? Kerestelek, mert látni akartam az arcod. Amikor a kabátod kék gallérjára pillantottam, és láttam, hogy a földet bámulod, tudtam, hogy innen már nincs visszaút.
Emlékszel, egy pillanatra milyen csendes volt minden, amikor elvittek? Csak a lépteimet lehetett hallani. Sokat gondolkodtam, mit tehettél, miközben én egy sötét, ablak nélküli furgonban zötykölődtem. Hol voltál? Mit ettél? Kivel beszéltél? Hogyan alakult az életed, miután kiléptem be
