Jace
– TIZENNYOLC ÉVES KORÁBAN
Jace minden tőle telhetőt megtett, hogy ne vegye észre, hogy Ian és Joseph abban a pillanatban elhallgattak, ahogy ő belépett a nappaliba.
Már így is eléggé feszült volt.
Nem győzött a háta mögé nézni.
Nem bírta elviselni, ami lett belőle.
Nem akarta, hogy a másik kettő megtudja, mire adta a fejét, azt meg pláne nem, hogy miattuk, értük tette. De a legjobban azt remélte, hogy ezek ketten nem fognak valami őrültséget csinálni, nehogy még valami bajba kerüljenek.
Steven, az a senkiházi, folyton ott ólálkodott a lakókocsi körül. Leskelődött és hallgatózott. Jace nem hitte, hogy a lepukkant anyja vonzaná ide.
Mindig attól félt, hogy beleragadnak abba az életmódba, amibe beleszülettek. Persze, sokkal egyszerűbb lett volna, mint küzdeni, de remélte, hogy a
