Faith
Jace az öreg ház sötétjének leple alatt vitte fel Bailey-t az emeletre. Legszívesebben vitába szálltam volna vele. Hiszen én is fel tudtam volna vinni! Én akartam felvinni! Szükségem lett volna rá.
De a tekintete, amikor kivette a bérelt autó hátsó üléséről, azonnal elhallgattatott.
Olyan gyűlölet szikrázott bronzszínű szemében, ahogy körülnézett az ültetvényen, mintha képes lenne bármikor kivont karddal berohanni az árnyak közé. Egy harcos, aki kész háborúzni. Mindhalálig harcolni. Mintha valahol megnyomtak volna egy gombot, és az a dacos, ijesztő fiú a múltból csettintésre ott termett volna. Mintha újjászületett volna a balesetben.
De az is lehet, hogy mindvégig jelen volt, és csak arra várt, hogy szabadon eresszék.
Jace energiája végigkúszott a falakon, vibrált tőle a levegő.
