Jace
– Biztos, hogy menned kell? – kérdezte Ian a sarkán hintázva. Ott álltunk az irodaháza előtt, ahol leparkoltam az új autómmal.
Bedobtam a csomagtartóba a táskám és a laptopom. Még mindig eléggé fájt a vállam, bár össze sem lehetett hasonlítani azzal, amit a szívemben éreztem.
– Tudod, hogy igen. Nem tudok így itt lenni… a közelében. Kurvára fáj.
Nem volt miért tagadjam.
Ez volt az igazság.
És tényleg kurvára fájt.
– De nem is beszéltél vele, Jace.
– Ne kezdd el! – mondtam a fejemet ingatva, miközben lecsuktam a csomagtartót. – Tudod, hogy miért nem beszélek vele, és azt is tudod, miért nem maradhatok.
– Nagyon hülye vagy!
– Tudom.
Igen, hülye voltam, mert komolyan azt hittem, lehet közös életünk Faithszel.
Újra és újra veszélybe sodortam.
Hazudtam neki.
Fájdalmat okoztam
