Balzsamos tavaszi meleg lengte be a szédítően kék eget, és az utat szegélyező fák buja zöldjét. Árnyas sorfal húzódott egészen a birtokig.
Az ültetvény már teljesen fel lett újítva. Fenségesen szép lett.
De semmi sem ért fel ahhoz a látványhoz, ami előttem terült el.
A pázsit harmatosan csillogott, a rózsakert pedig teljes pompájában tündökölt. Rózsaszínbe és lilába borult az udvar teljes oldala, ahová fehér székeket helyeztek két sorban egymás mellé. Ezeken a székeken ültek a rokonaink és a barátaink.
Bailey vidáman futott végig a székek között, szerteszét szórva a virágszirmokat, amik szinte az égig lebbentek.
A vendégek megfordultak és rám néztek, miközben én lassan végigvonultam a széksorok között az édesapámhoz. De aki mögötte várt, a sor végén, az a férfi volt az, akitől elakadt
