Bree
– Eladja a ’92-est? – kérdeztem suttogva, némileg sokkhatás alatt. Jessica izgatottan sóhajtott a vonal másik végén.
– Legalábbis azt mondta. Már csak az a kérdés, tényleg így lesz-e.
Gyorsan benéztem a konyhába, nehogy Rob hallótávolságon belül legyen. A férjem ki nem állhatta, amikor Jessica és én a legjobb barátjáról beszéltünk. Mindig úgy gondolta, hogy szövetkezünk szegény fickó ellen, holott a legjobb barátnőm csak azt szerette volna, hogy Eason megfelelően gondoskodjon a családjáról. Aggodalmam nem volt alaptalan, ugyanis az elmúlt néhány évben úgy tűnt, a pasas teljesen alkalmatlan a feladatra.
Amikor meggyőződtem róla, hogy Rob a garázsban van, és jó eséllyel megint az imádott Porschéjának duruzsol, visszamentem a sütőhöz, hogy megnézzem, elkészült-e a gyerekek vacsorája.
