Rush
146 Words
Rush
Ha nem foglalt volna le teljesen Blaire mindent elsöprő kisugárzása, akkor azonnal észrevettem volna, amint belépett. De nem így történt. Teljesen hirtelen halt el körülöttem a beszélgetés moraja, az emberek figyelme a mögöttem lévő ajtóra fókuszált. Lenéztem Blaire-re, aki továbbra is Woodsszal beszélgetett, észre sem véve a légkör változását. Védekezően magam mögé húztam, mielőtt megfordultam volna, hogy megnézzem magamnak, mi vonta el ennyire az emberek figyelmét a bárban.
Ugyanaz az ezüstös pillantás csillant fel, amit minden egyes nap láttam a tükörbe nézve. Már egy jó ideje nem láttam az apámat. Ezelőtt többször beszéltünk egymással, de aztán Blaire felbukkant az életemben, és mindent a feje tetejére állított. Így nem igazán pocsékoltam tovább arra az időmet és az energiámat, hogy levadásszam a saját apámat egy kis dumálásra.
Úgy fest, ez alkalommal ő keresett meg engem.
– Az apád az? – suttogta mellettem Blaire. Kilépett mögülem, majd a karomba kapaszkodott.
– Bizony, ő az.
- Writer
